Gondolkodom, tehát vagyok?

Csak egy további blog

Összeszorul a szívem …

Mint a címben is írtam.

Nagyon nem jó érzés.

Van valaki, aki számomra nagyon, de nagyon fontos.

Úgy mondanám, hogy nem egészséges. A problémák komolyak. Persze, magamról tudom, hogy az egyik probléma hozza a másikat. Éppen kórházba készül, komoly műtét előtt áll.

Félek. Féltem. Tudom hogy nem kellene, de nagyon féltem. Tudom hogy erős, tudom hogy nem adja fel, küzd, harcol, de akkor is …

 

Elgondolkodtam azon, hogy miért érzek így? Egy film jut az eszembe. Az a címe, hogy “Dave”. A sztori röviden annyi, hogy az USA elnöke félrelépése közben kómába esik. Egy utcai parodista (Dave) a megszólalásik hasonlít rá, így vele helyettesítik.

Abban a filmben van egy jelenet a vége felé. Amikor már elmegy, a testőre azt mondja neki, hogy “érted is bevállalnék egy golyót”. Én is így érzek. Érte bevállalnék egy golyót. Nem azért, mert hölgy, nem azért mert jó nevelést kaptam, nem azért mert megvédem a gyengébbet, nem azért, mert így működnének a reflexeim.

Azért, mert számomra fontos. Ahogy telik az idő, egyre inkább érzem, hogy mennyit jelent számomra. Bármi is történjék. Szinte mindent.

Számomra kemény napok jönnek. Számára még keményebbek …

2011.06.04. Szerző: | Nincs kategorizálva | | 1 hozzászólás

Mit is mondhatnék?

Van olyan, hogy az ember feladja? Biztosan van, mert nekem is voltak ilyen gondolataim. Aztán mindig jött valami apróság, ami miatt letettem róla.

Ami érdekes volt, hogy soha senki nem vette észre, ha baj volt. Vajon  hány olyan ember van a környezetünkben, aki komoly bajban van, energiái végső határára ért, és nem vesszük észre a közelgő bajt?

Pedig nem ördöngősség ám, csak egy kicsit figyelni kellene a másikra. Az ilyesminek jelei vannak. Jól látható jelei.

Ilyen például, ha megváltozik a másik viselkedése vagy például túlságosan “depis”, láthatóan egyre süllyed a lelki és kedélyállapota, stb. Nagyon nehéz pontos ismérveket adni, hiszen minden ember más és más.

Mit is mondhatnék? Én is gyakran éreztem magam így. Aztán valami megváltozott. Megláttam. Megszólítottam. Persze ez nem a való világban, hanem virtuálisan történt. Mindig írják, hogy a szikra. Azt a bizonyos szikrát várják. Én átéltem már. Van persze veszélye is, mert a szikra elvakíthat, de …

Elkezdtünk beszélgetni. Csak így virtuálisan. Azt hiszem, közel kerültünk egymáshoz. A fizikai távolság  sajnos képes megölni a kapcsolatot. Én erről másképpen gondolkodom, de ő nem. Mivel egy kapcsolatban ketten vannak, az egyik fél kétségei is megölhetik a kapcsolatot.

Mindentől függetlenül az idő gyógyít mindent. (Vagy nem.) Nálam kevésbé.

Azóta is beszélgetünk. Egyre többet tudok meg róla és egyre jobban tetszik. zt hiszem, hogy ezt nevezik plátói szerelemnek. Valószínűleg sosem teljesedik be, mégis minden nap új és új erőt ad. Sokkal könnyebb elviselni bármit is. Mindkettőnk élete nehézségekkel, problémákkal tele. Mennyivel könnyebb lenne … Á, erre még gondolni sem merek. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Mégis, nekem ő a NŐ. Utálom, amikor így nagybetűvel írja valaki, de most kompromisszumot kötök magammal. A szeme, a mosolya, a gondolatai … Egyszerűen megőrít, hogy tehetetlennek érzem magam.

2011.05.21. Szerző: | Nincs kategorizálva | | 1 hozzászólás

Orpheus és Euridike

Gondolkodtatok már azon, hogy a reménytelen szerelem olyan, mint Orpheus és Euridike szerelme?

Kicsit Orpheus és kicsit Euridike is belehal, de élhetik tovább életüket. Ha Orpheus visszatekint a lányra, a lány meghal. Euridike hiába nyújtja kezét Orpheus után. Egymától külön, de élhetnek. Igaz már nem teljes életet.

Valahogy így érzem magam én is. Tündérlánnyal nem teljesül be a dolog, ez már biztos. Igaz, ő ehhez túlságosan racionális. A szerelem egy kicsit őrült dolog. Márpedig ő nem őrült. Az is lehet, hogy józanabb gondolkodásával megőrzi ezt az egészet.

A meg nem történt dolgok, az elszalasztott lehetőség, hogy milyen szép lehetett volna megmarad. Erre lehet gondolni, erről lehet álmodozni. Jobban belegondolva talán szebb is így és jobb is, mintha kiderülne, hogy semmiképpen nem működik a dolog.

Persze az idő talán megváltoztat mindent. a sláger is azt mondja, hogy “csak a szépre emlékezem” … Ez most így szép, még ha olybá reménytelennek is tűnik. Csak nehogy késő legyen.

Azt hiszem, soha nem fogjuk megtudni, hogy mi is lehetett volna belőlünk. Lehet, hogy rövid idő alatt elbuktunk volna, bár ahogyan magamat ismerem, nem valószínű. Azt hiszem, így az ötödik X táján elmondhatom, sok dolgot megtanultam az életben, az életből. A megfelelő tapasztalatok is rendelkezésemre állnak. Akarok és tudok tenni egy kapcsolatért.

Persze a lángoló szerelem nem örök, még ha egyes művekből ez sugárzik is, viszont átalakulhat az idők során mély szeretetté, barátsággá. Lehet hogy egyszer majd így is gondolom, ahogyan leírtam, de még nem ezt érzem.

Idézek egy filmből, miszerint “miket fecsengek itt?”.

 

2011.05.11. Szerző: | Nincs kategorizálva | | 1 hozzászólás

Tündérlányhoz …

Szép szemeidre ha rágondolok,

előttem papírosra könny csorog.

Elraboltad tőlem vénülő szívemet,

Cserébe nem kaptam meg a tiedet.
Nem maradsz számomra más,

csak egy álom,

miközben lehajtott fejjel

utamat járom.

 

Számomra a nap többé nem ragyog,

még magányomban is egyedül vagyok.

Ha mosolyod küldöd, szívem
megremeg,

ha nem, akkor örökre szenvedek.

2011.05.09. Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

Balzac mondta …

“A nők, ha szeretnek, mindent megbocsátanak nekünk, még ballépéseinket is, de ha nem szeretnek, semmit sem néznek el nekünk, még erényeinket sem.”

 

Magvas gondolat. Nem is tudom miért írtam ide. Talán azért, mert gyakorlatban találkoztam már a problémakörrel.

 

Mindenesetre ért már annyi kudarc, hogy azt gondolhatnám, nem vagyok jó semmire. Már átestem azon, amikor az ember “tömegben” magányos. Hát szar egy érzés, az biztos. Olyankor jön a pótcselekvés. Nálam ez a munka volt. Persze a túlzott munkának is vannak hátrányai. Esetemben kaptam egy betegséget. Az hozott magával annyi bajt, hogy az orvos a végén azt írta a papírra, hogy állapota életveszélyes. (Persze az ORSZI szerint ettől még nem vagyok rokkant. 🙂 )

Aztán a társkeresők. Hát eléggé kiábrándító. Ennyi hazug és alantas nőt én egy társulatban még nem láttam. Ráadásul még buták is.  Az egyik kedvencem amikor ott van a képen a dátum is. Készült 2007-ben. Na azóta talán egy kicsit változott.

A másik kedvencem amikor odaírja, hogy 150 cm, meg 47 kg. A képen meg egy “tehenet” látok. Hát ennyire hülyének néznek minket, pasikat? Vagy csak vaknak? Ráadásul legalább 180 cm magas pasit keres, ki legalább a 90 kg-t eléri.

Hát egy ilyen elsuhan mellette reggel a fürdőszoba ajtajában, akkor a pasi huzata megöli.

Ha pajzán gondolataimat szabadjára engedem, akkor egy hasznát biztosan látom a dolognak, nem kell letérdelnie a nőnek. Hát gondoljon mindenki amit akar.

 

Aztán egyszer megláttam őt. A szeme, a mosolya. Megtörtént a varázslat! A szeméből kedvességet, szépséget olvastam ki, ugyanakkor bújkált benne valamiféle szomorúság. Én nagyon eltökélt voltam, nagyon szerettem volna, ha egymás mellé kerülünk. Persze az élet másként akarta és másként is történt.

Egyszerűen olyan érzéseket váltott ki belőlem, amelyeket már nagyon régen éreztem. Egyrészt a lángolás. Úgy éreztem, hogy elégek. Látványa, az iránta táplált érzéseim, a vágyakozás utána teljesen felborította az életemet. Néztem az arcképét és egyszerűen beindult az agyam. A két kis írást ő ihlette. Elneveztem Tündérlánynak …

 

Visszatérve. Miért is írtam le az idézetet? A fene tudja. Talán azért, mert annyira igaznak érzem. Jó figyelmeztetés lehet egy pasinak. Ha időben felfigyel, akkor eldöntheti mit tesz. Még megalázás nélkül tud kilépni a kapcsolatból. Azért merem ezt leírni, mert ha ezt észreveszi egy pasi, akkor már az nem lesz a régi kapcsolat Bárki bármit is mond ez így van.

Persze lehet hazudni, de kinek. A nőt ilyenkor már nem érdekli. Magunknak meg nem érdemes.

2011.05.03. Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

Tündérlányhoz …

“Tégy úgy fiam!”

A férfi ült a laptop előtt. Nézte az utolsó üzenetet. Látta, elolvasta, csak az agyáig nem jutott el. Úgy érezte, hogy felrobbant a világ, a pokol összes bugyrának kínjai rátörtek. Lábánál egy kiskutya ült. Lucifer volt az, a kutyája. Egy kis welsh-terrier. Ő mindig jókedvre tudta deríteni, de most a kutya is csak ült. Érezte, hogy gazdája kínlódik. Még nem fogta fel, hogy mekkora a baj, de rossz érzései voltak. Toporgott, leült, majd felállt, halkan vakkantott, aztán megint leült. Gazdája ránézett, szemében könnyek csillogtak. A kutya megértette.

A férfi felállt, odalépett a szekrényhez, és elővett egy üveg finom wishkeyt. Nem szokott inni, ezt az italt is valamilyen különleges alkalomra tartogatta. Eljött az a bizonyos alkalom. Töltött egy nagy pohárral, és úgy jég nélkül felhajtotta, közben agya csak forgott. Üresen, kattogva. Nem jutott eszébe semmi épkézláb gondolat. Kinézett az ablakon. A parton az óceán habjai futottak ki a partra újra meg újra, fáradhatatlanul, mintegy mutatva az idő végtelenségét.

Lassan félrehúzta az erkélyajtót és kisétált a tornácra. Éppen telihold volt. Az égen ragyogtak a csillagok, de most másképpen. Eddig mindig szívesen fürdette arcát a csillagok halovány fényében. Most ugyanez a fény hideg volt.

Visszalépett a szobába és felvette az üveget. Visszament a tornácra. Állt egy darabig, néha húzott egy kicsit az üvegből. Elindult lefelé a lépcsőn. Amikor az aljára ért, az óceán
felé vette az irányt, közben nagyokat kortyolt az italból. Az lassan folyt le a
torkán, jótékonyan nyugtatta. Úgy érezte, hogy a feje még mindig üres, de már
legalább nem kattog. Időközben leért a vízpartra. Ezt onnan vette észre, hogy a
hullámok megnyalták lábát. Ez kijózanította. Észrevette a kiskutyát. Leguggolt hozzá
buksi fejét a két keze közé fogta és mélyen a szemébe nézett. Nem kellett
szólnia semmit, a kutya megértette, hogy baj van. Halkan nyöszörgött. A férfi megsimogatta a kutya buksi fejét. Szeméből egy könnycsepp gördült le.

– Ennyi volt. – mondta a kutyának.

Lassan felállt, az üveget a homokba állította. Arccal az óceán felé fordult, felpillantott az égre és szétmorzsolt fogai között egy fohászt.

– Bocsáss meg Uram!

Lassan elindult befelé a vízbe. Először csak térdig, majd derékig ért. A hűvös habok jótékonyan nyaldosták testét. Ez még józanabbá és elhatározottabbá tette. Fejét visszafordítva még egy pillantást vetett a kutyára.

– Vigyázz rá. – mondta a kutyának, majd továbbindult befelé.

A víz már a szájáig ért, de nem állt meg. Lassan elnyelte az óceán, de ő csak ment tovább előre. Minden olyan furcsa lett. Halvány ködbe burkolózott a világ. Egy arc úszott szemei elé, egy lány képe. A lánynak csodálatos szeme volt, szája sarkában halvány mosoly. Visszamosolygott, kezét kinyújtotta, megsimogatta az arcot, aztán megszűnt a világ körülötte.

A parton a kiskutya fel s alá rohangált. Időnként orrával megbökte az üveget. Néhány méterre befutott a vízbe, de aztán visszahőkölt. Utálta a vizet. Kirohant a szárazra, leült és  vonyított az ég felé.

Lassan ébredezett. Furcsán érezte magát. Lelkében végtelen nyugalom honolt,
testét súlytalannak érezte. Körülötte fehér tógás emberek jöttek mentek. Ekkor
vette észre, hogy ő is olyat visel. Körülnézett. Sokan voltak a teremben. Nem
beszélgettek egymással, csak álltak. Időnként a semmiből kinyílt egy ajtó.
Megnyugtató, ám vakító fénynyaláb csapott ki rajta. Mindig egy ősszakállú öreg
lépett ki a fénysugárból. Intett valakinek, aki némán követte. Közben időről-időre cserélődtek az emberek. Az eltávozottak helyett újabbak jöttek. A semmiből.

Egyszer az öreg feléje intett. Elindult a fény felé. Ahogy közelített, valami végtelen nyugalom szállta meg. Belépett az ajtón, mely becsukódott utána. Egy nagy fényes
teremben találta magát. Az ősz öreg finoman tuszkolta előre. Nem tudta mennyit ment, de egyszer csak egy nagy fényes trón előtt állt. Azon egy – az előbbinél is öregebb – férfi ült. Arcán jótékony nyugalom és szeretet látszott. Fejét valamiféle karika fogta körül, mely a
napnál is fényesebben csillogott. Az öreg lassan ránézett és csóválta a fejét. Váratlanul megkérdezte:

– Miért tetted fiam?

– Nem tudom Uram, úgy láttam, hogy céltalanná vált az életem.

– Miből gondolod?

– Legutoljára azt írta, hogy nem.

– Tudja hogy mit érzel?

– Uram, nem tudja, sosem volt bátorságom elmondani neki.

– Arra nem gondoltál, hogy ő mit érezhet? Főleg azután amit tettél?

– Nem gondoltam rá Uram!

– Akkor nézd meg!

Olyan volt, mint egy óriási monitor. A kép egy vízpartot ábrázolt. Az óceán partját. Ismerősnek tűnt. A parton egy leány állt és nézett a messzeségbe. Szeméből ömlött a könny. Kezével egy üres üveget szorított melléhez, lábánál egy kiskutya ült. Egy kis welsh-terrier. A leány lehajolt a kutyához és simogatta. A kutya ölébe hajtotta fejét. A lány pólója alól előbukkant egy lánc, rajta egy medál. A kép most a medálra közelített. Az ő arcképe volt rajta.

Az öreg intett a kezével, a kép eltűnt.

– Mit tennél másképpen, ha újra kezdhetnéd?

– Mindent. Megkeresném, belenéznék a szemébe és elmondanám neki, hogy mennyire szeretem. – a könnyek elöntötték a szemét, becsukta és zokogott. Valahonnan a távolból hallotta az öreg hangját:

– Tégy úgy fiam!

Úgy érezte, hogy zuhan. Ám ez a zuhanás nem volt kellemetlen. Mintha valami mély álomból ébredt volna. A laptop előtt ült, valakivel éppen chatelt. Valamiféle álom villant elő emlékeiből állandóan. Szerepelt benne egy nagy terem, egy ősz nagyszakállú öregember. A fülében egyetlen mondat csengett, „tégy úgy fiam!”.

Váratlanul becsukta a laptopot és felállt. Egy pillanatig gondolkodott, majd tárcsázta a taxit. Amikor megérkezett a megadott címre, bőséges borravalót adott. Szinte szárnyalt a lelke. Határtalanul boldognak érezte magát. Becsengetett, egy fiatal nő nyitott ajtót. Mosolyogva nézett rá, ő visszamosolygott.

– Miben segíthetek? – kérdezte a nő.

A férfi közelebb lépett. Két kezébe fogta a nő arcát.

– Ne szólj semmit! Megtaláltalak, soha nem eresztelek el többé. – Megcsókolta hosszan, szenvedéllyel. A nő lassan viszonozta.
Testük, lelkük eggyé forrt.

Később az óceán partján sétáltak kéz a kézben a lánnyal. Nem szóltak semmit, csak úgy mentek. Körülöttük egy kiskutya rohangászott. Egy kis welsh-terrier. Időnként megáll és vakkantott. Boldog volt.

Egy ponton leült és nem mozdult. Mélyen nézett a gazdája szemébe. A homokban egy üveg aljának lenyomata látszódott. A férfi és a lány megálltak.

A férfi maga felé fordította a lányt. Magához ölelte, megcsókolta, majd felnézett az égre. Telihold volt éppen. A hold olyan volt, mint egy öreg, őszszakállú arc. Jótékonyan mosolygott rájuk. A lány megszorította a férfi kezét. A férfi átkarolta a lányt, magához húzta.

Úgy érezte, lelkében ott van az egész világ. Egész testében érezte az idő végtelenségét …

2011.05.01. Szerző: | Nincs kategorizálva | | 2 hozzászólás

Tündérlánynak

Szeretném …

Szeretnék fényt vinni az életedbe.

Azt szeretném, ha én lehetnék a hajnali első napsugár mit meglátsz.

Szeretném, ha engem látnál minden ártatlanul mosolygó gyermeki tekintetben.

Szeretném, ha este, mikor fáradtan lepihensz, én lehetnék a lenyugvó nap utolsó sugara, ami beragyogja arcodat.

Szeretném elűzni a szomorúságot a szemedből.

Szeretném, ha mindig vidám és gondtalan lennél.

Szeretném, ha szerethetnélek.

Szeretném neked egyszer elmondani mit is érzek valójában.

Szeretném, ha egyszer …Nem is egyszer, örökké!

Szeretném, ha álmaid valóra válnának.

Szeretném, ha álmom valóra válna.

Szeretném, ha e két álom találkozna és együtt tartana az idők végezetéig.

Szeretném veled átélni mindazt, ami még a miénk lehet(ne) az életben.

Szeretném, ha neked adhatnám mindazt, ami még bennem maradt.

Szeretném megkapni mind azt a jót, amit látok benned.

Szeretném fejemet öledbe hajtani, és csak nézni téged.

Szeretném látni az arcodat reggel, amikor felébredsz.

Szeretném őrizni az álmodat.

Szeretném ha nem ébrednék rá a valóságra …

Szeretném …

Szeretnélek …

Belesuttognám a nevedet az éjszakába, hogy az éjszaka démonai meneküljenek a boldogság elől …

Szeretném …

2011.05.01. Szerző: | Nincs kategorizálva | | Még nincs hozzászólás

Helló Világ!

Üdv a Blogolj.net blogon. Ez az első automatikus bejegyzés. Szerkeszd vagy töröld, és láss neki a blogolásnak!

Segítséget a forum.blogolj.net címen kaphatsz.

2011.05.01. Szerző: | Nincs kategorizálva | | 1 hozzászólás